Nyomtatás

Gyakran ismételt kérdések

Milyen anyajegyeket kell eltávolítani?

Anyajegyek a test bármely részén kialakulhatnak, számuk változó, általában gyermek- vagy serdülőkorban alakulnak ki. Alapvetően jóindulatú elváltozások, tehát eltávolításuk sok esetben nem szükséges. Mégis veszélyesek lehetnek, ha átalakulnak melanomává, azaz rosszindulatú daganattá fajulnak. Ezt a folyamatot bizonyos külső jelek kísérik, így az ilyen anyajegyek bőrgyógyászati vizsgálat során „lelepeződhetnek”. A bőrgyógyász megállapítja azt is, hogy melyek azok, amelyek még nem rosszindulatúak, de „veszélyesek”, ezeknek az eltávolítása is javasolt.

Muszáj bőrgyógyásznak megnézni az anyajegyet műtét előtt?

Igen. Ez a válasz persze következik az előző kérdésre adott válaszból is, tehát bőrgyógyász állapítja meg, hogy mely elváltozásokat ítéli a rosszindulatú elfajulás szempontjából veszélyesnek, illetve melyek azok, amelyek már bőrrákká alakultak. Ilyen esetekben természetesen a kezelés is más (bár alapvető az épben történő sebészi kimetszés), általában szélesebb kimetszésre van szükség, hogy az elváltozást ún. biztonsági zónával távolítsuk el.

Azt hallottam, hogy jobb, ha nem nyúlunk hozzá az anyajegyhez, mert elrákosodhat. Valóban így van?

Ez nem így van, bár sajnos elég széles körben elterjedt tévhitről van szó. Attól függ persze, hogy mit értünk „hozzányúláson”. Fizikai inzultus hatására ugyanis valóban lehetséges, hogy az anyajegy elrákosodik. Ilyen lehet pl. egy nem megfelelően végzett eltávolítási kísérlet, lézeres elpárologtatás, lefagyasztás, vagy rendszeres sérülés pl. borotvával. Ha azonban az anyajegyet szövettanilag igazoltan épben eltávolítjuk, az azt jelenti, hogy annak egy sejtje sem maradt a bőrben. Ha pedig teljes egészében kikerül, akkor már nem is lehet vele gond.

Van-e az anyajegynek gyökere?

Klasszikus értelemben vett gyökere nincs, a festékes anyajegyek a bőr felső rétegeiben (hám és irha) helyezkednek el, típustól függően különböző mélységig terjednek. Ez a gyakorlatban néhány milliméteres mélységet jelent, a bőr vastagságától függően. Ha a műtét során a hám- és irharéteget eltávolítjuk, biztosak lehetünk abban, hogy az anyajegyet teljes mélységében eltávolítottuk.

Hány anyajegyet érdemes eltávolítani?

Ezt a számot gyakorlati szempontok határozzák meg, függ az eltávolításra javasolt anyajegyek számától, elhelyezkedésétől, a páciens tűrőképességétől is. Ha valakinek még nem volt korábban semmilyen műtéte, nem tudja, hogy van-e sebgyógyulási zavara, akkor érdemes csak egyet, esetleg kettőt eltávolíttatnia, így tapasztalatot szerez mind a műtét menetéről, mind pedig a várható sebgyógyulásról. Ha azonban szeretne gyorsan mindegyiktől megszabadulni, akár 8-10 anyajegy kimetszése is lehetséges. A beadott érzéstelenítő dózisa olyan alacsony, hogy nem kell a gyógyszer túladagolásától tartani még ilyen esetben sem.

Marad-e heg a műtét után?

Minden bőrt érintő metszés után maradnak hegek, ez vonatkozik az egyébként hegmentes gyógyulást ígérő módszerekre is. Más kérdés, hogy mekkora és milyen széles lesz a visszamaradó heg. Ez nagyban függ az öröklött sebgyógyulási hajlamtól, de a sebésztechnikától is. A plasztikai sebészeti elvek szerint végzett műtét esetében (megfelelő irányú metszés, megfelelő varrattechnika), jó sebgyógyulási hajlam mellett vékony, vonalas heg marad, mely kb. 1 év után színében is a környező bőrhöz válik hasonlóvá. Ideális esetben ez a heg valóban szinte észrevétlen. Néhány hónap elteltével azonban még élénkebb, „pirosas” színű heg látszik, ez a természetes hegesedési folyamat velejárója. Sebgyógyulási zavar (pl. keloid-hajlam) esetén sajnos nem lesz vékony a heg, erről részletesen másik kérdésnél írok.

Mekkora heg marad?

Sokan azt gondolják, hogy ha egy anyajegy pl. 1cm átmérőjű, akkor a műtét után 1cm hosszú heg marad. Ez azonban nem így van. Az anyajegyek általában megközelítőleg kör vagy ovális alakúak. Ha ezt az alakot körbevágjuk, akkor az így keletkezett lyukszerű bőrhiányt nem lehetne szépen összevarrni, a bőr a seb végein felgyűrődne. Ezért a bőrelváltozásokat babérlevél alakban metsszük ki, így lehet szépen összehúzni a sebet. Ezért a keletkező heg hosszabb, mint az eredeti anyajegy, viszont ha megfelelő a metszés iránya és a sebgyógyulási hajlam is, vékonyabb lesz az eredeti anyajegynél.

Miért szikével történik a kimetszés? Nem lenne jobb lézerrel, hegmentesen eltávolítani az anyajegyet?

Mivel az anyajegyek hajlamosak a rosszindulatú elfajulásra (malignus transzformáció) ezért fontos, hogy az eltávolítás után szövettani vizsgálat készüljön. Az elfajulást ráadásul elősegíthetik, sőt előidézhetik a különféle fizikai behatások (pl. éles tárggyal történő belevágás, de akár a nem megfelelő, nem az épben történő sebészi kimetszés is) Ezeket figyelembe véve tehát olyan megoldást kell választani, amely alkalmazása során

1. szövettani vizsgálatra alkalmas mintát nyerünk

2. biztosan ép szegéllyel történik a bőrelváltozás kimetszése, és ez ellenőrizhető is.

Ezeknek a kritériumoknak 100%-os biztonsággal csak a szikével történő kimetszés felel meg. Ilyenkor az eltávolított szövet vizsgálatra küldhető, szélein a sejtek nem roncsolódnak, tehát egyértelműen megállapítható, hogy épben történt-e a kimetszése.

Léteznek olyan eljárások (pl. a lézeres kezelések egy része, fagyasztás), melyek a kezelt bőrelváltozást „elpárologtatják”, megsemmisítik. Ilyenkor nincs vizsgálható minta, nem tudjuk, hogy valóban jóindulatú anyajegyről volt szó, netán bőrrákról. Azt sem tudjuk biztosan, csak feltételezhetjük, hogy az elváltozás maradéktalanul megsemmisült. Ha viszont néhány sejt, vagy sejtréteg megmaradt, azok hatalmas fizikai inzultust szenvedtek el, mely akár elrákosodáshoz is vezethet. Ez azonban csak később derül ki, az esetek egy részében már túl későn. Olyan eljárásoknál, melyek során szövetdarab kerül eltávolításra (pl. dróthurkos eltávolítás, elektrocauter, rádiófrekvenciás kés, bizonyos lézerek) már megállapítható, hogy a betegség jó vagy rosszindulatú volt-e. Ezekben az esetekben viszont általában hőhatás segítségével történik a vágás, a metszéslapon levő sejtek megégnek, károsodnak, ilyenkor a szövettani vizsgálat nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy épben történt-e a kimetszés.

Összefoglalva tehát: még mindig a szikével történő kimetszés nyújtja a legbiztonságosabb megoldást az anyajegyek eltávolítására. Lehet, hogy más módszerek kevésbé látható heggel gyógyulnak, de mivel egy festékes anyajegy az irharétegig terjed, így eltávolítása mindenképpen hegesedéssel jár. Az előbbiekben felsorolt módszereknek természetesen van létjogosultságuk más bőrelváltozások kezelésében, ilyen esetekben lehetséges, hogy jobb esztétikai eredményt is adnak, de konkrétan az anyajegyek eltávolításához nem használhatók!

Biztosan szép lesz a műtét helye?

Mint előző kérdések során már említettem, a sebgyógyulást számos tényező határozza meg. Ezek közül csupán egyik a műtéti technika, az alkalmazott eszköz, nagymértékben függ az eredmény a műtét utáni külső behatásoktól, a bőr feszülésétől, az adott testrész erőltetésétől. Óriási szerepe van az örökletes sebgyógyulási hajlamnak is. Erre mondják: „hozott anyagból dolgozunk” Mindenesetre fontos a műtétet követően az érintett testrész kímélete, a bőr feszülésének csökkentése, ez az amit meg tudunk tenni a minél szebb eredmény érdekében.

Mit tegyek, ha a műtéti heg keloidos lett?

A keloidos sebgyógyulási hajlam egy öröklött tulajdonság, előzetes kimutatása sajnos nem lehetséges, negatív tapasztalat során juthat tudomásunkra. A sebgyógyulási zavar több formája létezik, az enyhébb fajtája a hypertrophiás heg, melyre jellemző, hogy a heg kiszélesedett, tömöttebb, de sohasem burjánzó jellegű, nem okoz panaszt. A keloid tulajdonképpen egy jóindulatú daganat, mely gyakorlatilag szövetburjánzást jelent. Ebben az esetben a keletkező heg túlnő az eredeti metszésen, tömött tapintatú, fájdalmas, leggyakrabban égő, viszkető érzéssel jár együtt. Kezelésének többféle fokozata létezik. Megelőzés céljából már varratszedés után érdemes a heget körömvirágkrémmel vagy Contractubex kenőccsel kenni. Léteznek tapaszok is (pl. Mepiform tapasz), melyek speciális szilikonból készülnek, ezek használata is segíti a szép heg kialakulását, meglévő hajlam esetén csökkenti a hypertophiás heg, ill. a keloid kialakulásának valószínűségét. Kialakult keloid esetén is ezek a megoldások jelentik a kezelés első lépését. Második lépésben érdemes a hegbe szteroidot injekciózni, mely szintén hatásos lehet a keloid visszafejlődésében. Használata kellő óvatossággal ajánlott, mivel a szteroid a bőr sorvadását okozhatja, az eredeti keloidnál is nagyobb, zavaróbb behúzódást létrehozva a bőrben. Hatástalanság esetén viszont az injekció megismételhető, nagyobb koncentrációban alkalmazva erősebb hatás érhető el. Mindezen módszereken túl a legbiztosabb eljárás a műtéti terület besugárzása, mely azonban csak néhány centrumban elérhető (pl. Országos Onkológiai Intézet), ezért ez a beavatkozás meghaladja a rendelés kereteit.